1.Fejezet: Boldog Tizenegyediket

Néma csend járta át a hatalmas kúriát. A nyitott ablakon át lágy szellő lebegtette meg a baldachinos ágy bíborvörös, selyem függönyét. Az ágyban megmozdult a takaró, ahogy egy kislány behúzta alá az addig kilógó lábát. Egy újabb szellőtől - ami zsákmány illatát hozta -, a szoba másik végében lévő kalitkában egy gyönyörű fűrészbagoly mozgolódni kezdett, és csendesen elhagyta a szobát, majd szárnyra kélt a sötét éjszakában, míg gazdája tovább aludta az igazak álmát.

Nem sokkal később az egész kúriát átjáró visításra ébredtek annak lakói, ám ők ezt már rég megszokták, nem kapkodtak emiatt a felkeléssel, elvégre mégiscsak nyári szünet volt, csupán egy fiatal vörös hajú, kék szemű, vékony lány ült fel hirtelen az ágyában, ugyanis a visítás a közvetlen közeléből csendült fel. Samanta kócos, szalmakazalt idéző vörös hajával mit sem törődve igen morcosan nézett a mellette tomboló húgára.

– Kendra, mi történt? – próbált ugyan nyugodt maradni, de a hangjából érződött némi szemrehányás.

– Megjött! Megjött! Megjött! – visította, miközben már a nővére ágyán ugrált.

– Micsoda?  – kérdezte az idősebb, és próbált annyival arrébb húzódni, nehogy húga ráugorhasson akárcsak véletlenül is.

A kisebbik hirtelen megdermedt, és meglepetten nézett a nővérére.

– Hát a levél az Ilvermornyból – mondta olyan hangsúllyal, mintha ez teljesen evidens lenne.

– Remek, akkor felteszem, a roxforti levelének is meg kellett érkeznie – szólt az ajtóból egy mosolygós, hálóköntöst viselő, fekete hajú, sötét szemű férfi átkarolva gyönyörű vörös hajú, kék szemű, alacsony feleségét. 

– Igen, meg. Ott hagytam az ablakpárkányon – legyintett az eperszőke hajú kislány, azúrkék szemei mint mindig, most is tágra nyíltak, kissé kerek arcán hatalmas mosoly terült szét. Hirtelen kissé lenyugodva egy utolsó ugrással letérdelt az ágyra a másikkal szemben.

Ám a kijelentésére a nő azonnal elindult az ablakhoz, és a levelet felkapva fordult legidősebb gyermekéhez. A leány mosolyogva vette át anyától a borítékot, lassan óvatosan törte fel a pecsétet, hogy hozzáférjen a kincset érő irományhoz. Mielőtt kivette volna a levelet, még egyszer rápillantott a címzésre, mely smaragd betűkkel hirdette:

Miss. S Piton

A nyugati szárny 2. emelet legnagyobb hálója

Piton Kúria

Holdfény utca 13.

Portcurno

 Cornwall

 Lassan kihúzta az első levelet és széthajtva hangosan olvasni kezdte:

Boszorkány- és Varázslóképző Szakiskola

 Igazgató: Albus Dumbledore (Merlin-díjas, Bűbáj-rend aranyfok., okl. főmágus, Legf. Befoly. Nagym., a Varázslók Nemzetk. Szöv. elnökh.)

 Tisztelt Piton kisasszony! 

Örömmel értesítjük, hogy felvételt nyert a ROXFORT Boszorkány- és Varázslóképző Szakiskolába. Mellékelten megküldjük a szükséges tankönyvek és felszerelési tárgyak listáját. A tanév szeptember 1-jén kezdődik. Legkésőbb július 31-éig küldjön baglyot nekünk. 

Tisztelettel: Minerva McGalagony igazgatóhelyettes

 A lány csillogó szemmel nézett fel a szüleire.

– Azt hiszem, Sam a Roxfort mellett döntött – nézett Perselus ragyogó mosollyal a lányára. Ellenben Kendrával, akinek az arcán döbbenet és szomorúság keveredett, hiszen a hamarosan kilencéves kislány már régen eldöntötte, hogy az amerikai varázslóiskolában fog tanulni, és bár tudott róla, hogy a bátyja roxfortos lesz, azt remélte, Sam vagy Ary vele tart majd az Ilvermornyba, ám Ary belsőre túlzottan hasonlít apjukra, ellenben a bátyával, aki csak külsőre az apjuk mása.

A Piton család igen népes volt, a legidősebb lányuk Samanta, aki vörös hajával és kék szemeivel anyjuk szakasztott mása, míg jelleme inkább apjukat idézi, utána következtek az ikrek, James és Arabella vagy röviden Ary. Mindkettőjüknek fekete haja volt, ám míg Jamesnek éjkék, addig húgának mogyoróbarna szemei voltak, melyeket egy rózsaszínkeretes szemüveg mögé rejtett. A legkisebb leány pedig Kendra, aki szőke tincseit és kék szemeit a nevével egyetemben az anyai nagymamájától örökölte.

Az édesanya persze azonnal kiszúrta, hogy valami nincs rendben és mosolyogva, biztatóan nézett legifjabb csemetéjére:

– Bár nem a nővéreddel fogsz egy iskolába járni, attól még nagyon fogod szeretni, ahogy én is szerettem.

– Tudom, de az még sem ugyanaz.

– Lehet, hogy Ary is Amerikába megy, de ha nem, legalább nem kell a csodálatos nővéred árnyékában lenned majd folyton, hanem te is tündökölhetsz végre – vigyorgott a húgára Sam.

Válaszul, viszont csak egy kinyújtott nyelvet kapott a szőke lánytól. Ekkor lépett be egy nagy ásítással a szobába Ary:

– Ezúttal mi a visítozás oka?

Kendra mindenki mást megelőzve kezdte el mondani a magáét:

– Sam a Roxfortba megy.

– Megjöttek a leveleid? – Az álom azonnal kiröppent a fekete hajú kislány szeméből. Pont, mint az ekkor belépő ikertestvére szeméből.

– Ugye megnézhetjük? Kérlek - könyörögtek az ikrek.

– Na jó, de vigyázz rá! – A legidősebb gyermek szigorú tekintettel nézett rájuk, ahogy a két levelet átnyújtotta. Közben átnézte milyen felszerelések és tankönyvek kellenek majd a Roxfortba.

– A hét elején szabadok leszünk apáddal, kedden megtartjuk a születésnapodat, és szerdán elmehetnénk mind a hatan az Abszol útra, megvenni a cuccaidat.

A reakció általános üdvrivalgás volt a gyerekek részéről, hiszen ha nem is kaptak semmit, de a boszorkányok és varázslók utcáját mindenki imádta. 

– Persze segítenetek kell majd cipekedni – próbálta apjuk lehűteni a kedélyeket, de a hatás ellentétes lett, még izgatottabb lett mindenki, hiszen akkor igazán mindenhova bemehetnek majd, ahová a nővérük is.

– Ez nem sikerült szívem, de nem baj. Mindenki szedje rendbe magát és irány reggelizni. Coralla biztosan készen van már a reggelivel. – Az anyai parancs bár halk volt, de mégis azonnali cselekvés követte, és mindenki kiviharzott a szobából, élen az édesapával.

Ekkor röppent be az ablakon Sam baglya, Athéné, szájában egy döglött békával. Rögvest gazdája elé repült, és büszkén mutogatta a zsákmányát, végül finoman gazdája kinyújtott tenyerébe ejtette.

– Friss békaepe – suttogta halkan a kislány. – Már csak ez hiányzik a főzetemből. Vidd el kérlek a laborba, amint felöltöztem, én is megyek.

A bagoly természetesen azonnal követte gazdája utasításait. Nem is kellett sokat várnia, mert öt perc múlva már ott is volt a kislány, és neki is látott a béka felboncolásához, hogy bele rakhassa a főzetbe. 

– Ilyen korán már itt is vagy? – lépett be a laborba az apja.

– Igen, mert Athéné meghozta az utolsó hozzávalót.

– Jól van, akkor, ha kész vagy, utána menjél reggelizni.

– Úgy lesz, apa.

Nem sokkal később Samanta már az étkezőben ült az asztalnál a testvérei között. A reggeli vidám cseverészéssel zajlott, még Perselusnál is - aki egyébként egész héten feszült volt -, most jókedvűen nevetgélt a feleségével, ám ez hamar elmúlt, és délutánra ismét komor tekintettel járkált a lakásban. A gyerekek összeültek, hátha rájönnek az okra, de csak arra jutottak, hogy biztosan iskolai ügy.

 A hétvége gyorsan telt a sok munkának hála, hiszen a keddi bulira való készülődésből mindenkinek ki kellett vennie a részét, Coralla, a házimanó nem győzte volna egyedül. Ráadásul Amy szerint a jellemük fejlődésében is sokat segít, a manó már teljesen megszokta, hiszen már Amy gyermekkorában a Freese családot szolgálta. Peter és Kendra pedig ugyanígy vélekedtek és nevelték leányaikat, mikor Amy férjhez ment, Corallát a szülei átadták az ifjú párnak. Bár a gyerekek véleménye más volt, némi csoki képében érkező fizetség fejében hajlandóak voltak teljesíteni a rájuk kiszabott munkákat, mint a rámolás, felmosás, porolás vagy éppen a konyhai munka.

Hamar eljött az a bizonyos kedd, és szerencsére az előző esti vihar is elcsitult, ragyogó napsütés volt, mintha ő is csak Samantát köszöntené. A kúriában általános sürgés-forgás volt, mindenki a lehető legjobban akart kinézni. Jamest nem érdekelte semmi, így miután felöltözött, egy könyvvel le is ült a könyvtárba. Samanta ruhája elszakadt, így meg kellett varrni, míg Aryé a szekrény aljára volt bevágva, így ki kellett vasalni. Kendrára nagy volt a sajátja, ezért fel lett tűzve, és persze Amynek ezt mind egyedül kellett megoldania, mivel Perselus elrejtőzött a laborban. A férfinek egy félre sikerült főzet miatt át kellett vennie a kedvenc fekete dísztalárját egy régi családi örökségre, amit utált, ráadásul amint megjelent, a felesége őt is befogta segíteni.

Végül épphogy ugyan, de minden és mindenki készen lett a vendégek fogadására. Perselus méregzöld nehéz brokát, míg felesége éjkék csipkésaljú, selyem dísztalárban feszített az oldalán, hosszú vörös haját lágy kontyba fogta, csak elöl szabadult ki belőle egy tincs. Jobbra tőlük az ikrek álltak, James dísztalárja barna volt és egy kicsit már kicsi rá, Arabelláé pedig rózsaszín lágy esésű, akárcsak a szüleik túloldalán álló Kendráé, bár az övén apró lazacszínű pöttyök is voltak, mellette sötét zöld dísztalárjával és vörös hajával Sam egy rózsára hasonlított. Ary befonta a haját, mint mindig, míg a másik két lány kiengedte a sajátját.

A család a kúria hátsó udvarán állva várta a vendégeket. A gyönyörű ősi kúriában főleg az Amy által annyira szeretett különböző kék színek domináltak némi zölddel keverve, hiszen Perselus mégiscsak a Mardekár ház feje.

 A telek maga közvetlenül a tengerparton állt, a hátsó ajtótól alig két-háromszáz méterre volt a tenger. A birtokot és közvetlen környezetét rengeteg mugliriasztó bűbáj védte. A háromemeletes épület kívülről fehér, a középső nyitott beltéri rész kör alakú, ahonnan nyugati és keleti irányba is kinyúlt egy-egy szárny. A nyugati szárnyban foglaltak helyet a hálószobák, míg a keleti szárnyban a könyvtár, a labor, a párbajterem, az étkező és a konyha, hogy csak a legérdekesebbeket említsük.

Hamarosan már jöttek is sorban a vendégek. Amy húga Lucynda és Sirius Black a kis Peter Blackkel. Utánuk a nagyszülök, vagyis Kendra és Peter Freese, akik természetesen rögtön ki akarták sajátítani az unokáikat. Ezután futott be a Roxfort fél tanári kara élükön Dumbledore professzorral, mögötte McGalagony, Fliwtick, Bimba és végül Hagrid, utánuk a legjobban várt Malfoyok érkeztek meg.

Samanta és Draco kiskoruktól kezdve legjobb barátok voltak, így minden alkalmat nagyon vártak, amikor végre találkozhattak. Ez alkalommal is egymás nyakába ugrottak, és rögtön el is tűntek beszélgetni a többi gyerekkel együtt. Látszólag legalábbis, hiszen tudták, hogy amint ők eltűnnek, rögtön terítékre kerülnek az érdekes titkok, például hogy az apjuk mért volt olyan feszült egész héten. Egy nagy adag udvariaskodás után ugyan, de igazuk lett:

– Sikerült Harrynek átadni a levelét végre? – Az érdekes beszélgetést végül az apjuk kezdte meg.

– Igen, Professzor úr. Személyesen adtam át.

– Hagrid, mondtam már, hogy az iskolán kívül hívj Perselusnak, mint mindenki.

– Mindenesetre örülök, hogy sikerrel jártál. Elmondták a muglik, mért nem akarták, hogy megkapja a levelét? – kérdezte Amy.

– El hát, a bitangok ki akarták verni belőle a mágiát.

– De hát ez szörnyű – sopánkodott McGalagony professzor.

– Valóban Minerva, de sajnos egyelőre semmit sem tehetünk.

– Igazgató úr, Harry semmiről sem tudott.

– Sajnálom Hagrid, de erről nem nyitok vitát. Inkább kóstoljuk meg a háziak isteni finomságait.

Ahogy a felnőttek távoztak, a gyerekek is szétszéledtek, nehogy lebukjanak, hogy hallgatóztak. Nem kellett sokat várni, Amy már jött is ki a hatalmas tortával, ami egy magyar mennydörgő sárkányt ábrázolt.

– Boldog születésnapot, Sammy – adott egy puszit a lánya feje búbjára. A kislány vidáman fújta el a gyertyákat.

– Bárcsak Harry tényleg hozzánk költözhetne – kívánta magában, miközben a többiek hangosan tapsoltak, majd apja segítségével felvágta és szétosztotta a tortát.

Mihelyt a szüleik nem figyeltek, a gyerekek némi robbantós snapszlival félrevonultak, hogy az érkezéskor hallottakat megbeszéljék.

– Legutóbb Draco, Sam, Kendra, James és én volt a sorrend, jó lesz így most is? – kérdezte Ary.

– Igen – hangzott az egyöntetű válasz jelezve, hogy most ez érdekel mindenkit a legkevésbé.

– Szerintetek egy nap Harry tényleg hozzánk költözhet majd? – a témát Kendra kezdte meg.

– Remélem, igen, jó lenne, ha végre nem én lennék itthon az egyetlen fiú –  szólalt meg James.

– Én szeretek otthon egyedüli fiú lenni – nevetett Draco.

– Persze, mert neked nincs három lány testvéred. – mire idáig jutott, a két fiú és a lányok már dőltek a nevetéstől.

– Ez is igaz – értett egyet Draco.

 A gyerekek tovább játszottak a buli végéig, egy idő után a felnőttek is csatlakoztak hozzájuk. Később jöhetett az ajándékbontás. A testvéreitől közösen egy családi fotó albumot kapott, hogy a Roxfortban is vele legyenek, a szüleitől egy smaragd szíves nyakláncot, a Malfoyéktól egy méregzöld bársony dísztalárt, mondván úgy is mardekáros lesz, amilyen a jelleme. Sam erre csak büszkén kihúzta magát, és egy-egy öleléssel köszönte meg a keresztszüleinek és Draconak. A nagynénjétől és Siriustól rengeteg csínykellék érkezett. A tanároktól könyveket, Hagridtól házi karamellát és egy szépen megmunkált bagolysípot. A nagyszüleitől pedig a nyaklánchoz illő smaragdszíves fülbevalót kapott. Sam vidáman osztogatta a puszikat és öleléseket az ajándékokért, miközben félig már a könnyei potyogtak.

 Mindenki vidám és boldog volt, nem is sejtve, hogy mi vár rájuk a következő évben. Ám az este igazi meglepetése még hátra volt, és csak akkor mutatta meg magát, amikor már csak a család maradt a házban.

 Bétázásért köszönet Gugsie-nek, Agnesnek és Gasparovics Lilianának.